A Linuxot kezdetben programozók írták programozóknak, akik számára a parancssor nem hogy nem volt riasztó, egyenesen a lételemüknek érezték azt. Volt persze a UNIX-tól megörökölt többféle grafikus felület is, de ezeknek néha már a beállítása sem volt egyszerű. Bár mindez csupán néhány éve történt, mára a KDE és a Gnome teljes értékű grafikus felhasználói felületté nőtte ki magát. Manapság a Linuxot már olyan emberek is használják, akik néhány alapművelettől eltekintve nem nagyon kívánkoznak a parancssorba, ugyanakkor szeretnék rendszerükből a legtöbbet kihozni. Nekik íródott ez a könyv, amely száz, a Linux rendszerek használatával kapcsolatos tippet és trükköt ismertet, mindezt kifejezetten élvezetes, intuitív hangvétellel. A cím némiképp talán megtévesztő is, hiszen itt nem csupán a grafikus felület beállításairól, vagy az egyes alkalmazások ismertetéséről van szó, hanem sokkal többről. Számos olyan a rendszergazdai teendőkkel, a hálózatokkal és a biztonsággal kapcsolatos részlet is felbukkan a könyvben, amelyeknek akár a nagyobb rendszerek üzemeltetői is hasznát vehetik.

Ez a könyv Pere László GNU/Linux rendszerek üzemeltetéséről szóló sorozatának második kötete, s az előzőhöz hasonlóan azoknak a rendszergazdáknak, illetve a számítástechnikával hobbiból foglalkozó olvasóknak kíván segítséget nyújtani, akik munkahelyükön, vagy otthon kisebb-nagyobb hálózatokat üzemeltetnek. Míg az első kötet egy Linux rendszer általános felépítését és belső működését mutatta be, addig a folytatás a számítógép-hálózatok építését és üzemeltetését, a hálózati alkalmazások és szolgáltatások telepítését és azok beállítását tárgyalja. Sorra kerül gyakorlatilag minden olyan feladat és probléma, amely egy helyi hálózat kialakítása közben felmerülhet, így a könyvben tárgyalt ismeretanyag egy kezdő rendszergazdának igen hasznos és főleg gyors segítséget jelenthet, különösen, ha a megrendelő vagy a főnök már (megint) türelmetlen. Ami a szükséges előismereteket illeti, e két kötetet elsősorban azoknak ajánljuk, akik már birtokában vannak a megfelelő linuxos alapismereteknek, és szeretnék megismerni a rendszergazdai feladatkör eszköztárát is. Lényeges hangsúlyozni, hogy a szerző kizárólag a sorozat első két tagjában (Pere László: Linux felhasználói ismeretek I. és II., Kiskapu Kiadó, 2002) tárgyalt témakörök és eszközök ismeretét tételezi fel az olvasóról. Minden mást új anyagként, részletesen tárgyal.

Napjainkban a hálózati biztonság egyike a rendszergazdák számára legfontosabb területeknek. A Linux Netfilter rendszere – vagy ahogy a kezelésére szolgáló parancs után gyakran hívják az iptables – számos dologra képes ezzel kapcsolatban, csak tudnunk kell használni. Ez pedig néha nem is olyan könnyű feladat, hiszen a Linux egyik legösszetettebb alrendszeréről van szó. A problémát tetézi, hogy a rendszergazdának bizonyos esetekben meglehetősen gyorsan kell döntést hoznia, illetve a szükséges beavatkozást elvégeznie. Ha egy ideges főnök azonnal hozzá szeretne férni egy eddig tiltott hálózati szolgáltatáshoz, az még a jobbik eset. Az is előfordulhat ugyanis, hogy a gyors cselekvésre egy a teljes infrastruktúrát megbénító külső támadás miatt van szükség. Persze néha nincs is szükség semmiféle katasztrófára ahhoz, hogy komoly fejtörések árán tudjunk csak egy-egy feladatot megoldani. Mit tegyünk például, ha az összes ICMP forgalmat szeretnénk megfigyelni? Hogyan egyszerűsíthetjük a TCP kapcsolatok kezelését állapotalapú szűréssel? Hogyan dolgozhatunk ki módszert arra, hogy megtudhassuk, milyen jellegű forgalomból mennyit bonyolít a kiszolgálónk? Ez a zsebkönyv nagy segítségünkre lehet az efféle meleg helyzetekben. Egyrészt általános áttekintést ad a Netfilter rendszer felépítéséről és működéséről, másrészt szerepel benne az összes olyan szintaktikai elem és paraméter, amelyek beállításával a lehető legnagyobb biztonságot érhetjük el.

A Wall Street-től Hollywood-ig egyre több olyan kiszolgálót találhatunk, amelyeken Linux operációs rendszer fut, illetve amelyek szolgáltatásit nyílt forrású eszközökkel oldották meg. Mivel ezeknek a gépeknek a teljesítményétől adott esetben egy-egy üzleti vállalkozás sikere függhet, fontos, hogy az őket üzemeltető szakemberek tisztában legyenek azokkal a módszerekkel és fogásokkal, amelyek segítségével mérhetik saját rendszerük teljesítményét, meghatározhatják a szűk keresztmetszeteket, és kiküszöbölhetik azokat. Ez a könyv teljes egészében ezekről az eszközökről és módszerekről szól, lapjain az IBM legtapasztaltabb szakemberei osztják meg tudásukat az olvasóval. Szó esik benne web-, fájl- és nyomtató-kiszolgálókról, adatbázis- és alkalmazásszerverekről egyaránt. A szerzők az alkalmazott módszereket könnyen érthető példákon keresztül mutatják be, amelyek bármely Linux terjesztésre alkalmazhatók.

A Linux kiszolgálók üzemeltetői akár naponta szembesülhetnek a legkülönbözőbb, esetleg komoly fejtörést okozó problémákkal. Aki megvette ennek a könyvnek az első részét, az valószínűleg már tapasztalhatta, mennyire hasznos, ha van az ember keze ügyében egy olyan információforrás, amiben az alkalmazások leírása helyett konkrét problémák vagy problémakörök egyszerű megoldásait találhatja meg. A hibalehetőségek száma persze jóval nagyobb annál, semhogy az összes tipp és trükk elférjen egyetlen kötetben. Itt van tehát a folytatás, amely ismét száz adminisztratív feladatot tárgyal témakörönként csoportosítva. Íme néhány az érintett területek közül: Hitelesítés Távoli grafikus kapcsolat Tárhelyek kezelése Fájlok megosztása és erőforrások szinkronizálása Biztonsággal kapcsolatos kérdések Naplófájlok és megfigyelés Hibakeresési módszerek Adatmentés, visszaállítás, katasztrófaelhárítás Ezt a kötetet ugyanúgy elejétől a végéig el lehet olvasni, mint bármely más könyvet, de ha a sors úgy hozza, akár néhány perc alatt itt értékes információkhoz juthatunk belőle, ha felütjük a megfelelő helyen. Nem kell súgóoldalakat vagy weblapokat böngészni, uram bocsá’ a forráskódban elhelyezett megjegyzések között keresgélni. Hasznos olvasmány és segédeszköz minden rendszergazdának.

Ezt a könyvet elsősorban azok a UNIX operációs rendszerrel még csak ismerkedő számítógép-használók forgathatják haszonnal, akik a UNIX okozta “első traumán” már túlvannak. Értem ez alatt a néha kissé fura írásmódot, a más operációs rendszerektől eltérő gondolkodásmódot, no meg a sokat emlegetett szűkszavúságot. Ez a könyv tehát bevezető jellegű, de nem azokhoz szól, akik még semmit nem tudnak a UNIX operációs rendszerről. Ennek megfelelően nem, vagy csak érintőlegesen tárgyalja például a UNIX alapfogalmait. Kivételt képeznek azok a témakörök, amelyek valamilyen módon szervesen kapcsolódnak a héjprogramozás elméletéhez vagy gyakorlatához. Ahhoz tehát, hogy az itt leírtakat megértse, az Olvasónak már eleve rendelkeznie kell számos alapismerettel. Legalább érintőlegesen ismernie kell például a jogosultságok rendszerét, bizonyos alapvető UNIX parancsokat, alapszinten értenie kell, hogy mi az a szabványos be- és kimenet, és természetesen hatékonyan kell tudnia használni legalább egy szövegszerkesztőt. Összefoglalva tehát ez a könyv azoknak a középhaladóknak vagy haladóknak íródott, akik a tanulás folyamatában eljutottak arra a pontra, ahonnan a UNIX rendszert már szeretnék saját munkájukkal kapcsolatos tényleges feladatok megoldására is használni.