Károlyi Béla – Dikta-torna

Az 1976-os montreali olimpián Nadia Comaneci, a román tornászlány meghódítja a világot. A kivételes képességű edző, Károlyi Béla és a tehetséges tornászlány szerencsés találkozása megreformálja a női tornát. A mestert és tanítványát önfeledten ünneplik. Károlyi Béla mesél. Történeteiben feltárul mindaz, ami a csillogó felszín alatt rejlik: egy intrikákkal, önző egyéni érdekekkel, indulatokkal teli világ. Első kézből ismerjük meg ennek a világnak a szereplőit: Nadiát, Nicu Ceausescut, a 70-es, 80-as évek Romániájának funkcionáriusait, a szocialista sporteszményt, amelyek 1981-ben menekülésre késztetik az elismert edzőt, a feleségét, és a koreográfus Pozsár Gézát is. Az edzőházaspár az Egyesült Államokban folytatja diadalútját, ahol újabb bajnokokat, olimpiai győzteseket, érmeseket nevelnek. Károlyi Béla neve fogalommá válik, szédületes karriert fut be Amerikában is. Amikor azonban Romániában kitör a forradalom, a múlt újra kísérteni kezd, színre lépnek a korábbi szereplők. Egykori olimpiai- és világbajnok tanítványai, kollégái ellene fordulnak, bírálják őt és a módszereit. Károlyinak szembesülnie kell a múlttal és azzal, hogy az évtizedekkel ezelőtti eseményekre mindenki máshogy emlékszik…

Háború a jobboldal ellen

Az itt közölt idézetek célja: részrehajlás és kommentár nélkül szembesíteni az olvasókat és a szerzőket a korábban leírt mondatokkal. Egy pontos idézet mindig megáll önmagában, magyarázni fölösleges: szolgál és kiszolgáltat. Nyilvánvalóvá válik a szerző világnézete, hovatartozása, gondolkodásmódja és erkölcsi felfogása. Ezért nem mindegy, hogy az ember mikor és mit ír le. E kötet szerzői közül sokan nem osztják e felfogást, mert ők már leírtak mindent, meg mindennek az ellenkezőjét is. Baloldali és liberális körökben ez elfogadott gyakorlat. Az abszolút igazságot mindig a pillanatnyi vélemény tartalmazza, ezért szerintük fölösleges a múltban keresgélve kötekedni. A balliberálisok sokat és dialektikusan változtatják véleményüket, ha politikai céljaik vagy egyéni érdekeik úgy kívánják. Többnyire Herbert Marcuse szellemében járnak el, és napi gyakorlattá tették a kettős mérce alkalmazását. Ennek az úgynevezett represszív tolerancia elve az alapja, aminek lényege, hogy mindent el lehet nézni a baloldalnak, de a jobboldallal szemben a zéró tolerancia elvét kell gyakorolni.

Nyílt vizeken

Tóth Gy. László azon kevés jobboldali magyar értelmiségiek egyike, akit átlagon felüli műveltsége és kritikai attitűdje soha nem hagyott cserben. Nyíltan vállalt nemzeti elkötelezettsége, antikommunizmusa és baloldal-ellenessége mellett egyre többet foglalkozott a liberalizmus és a neoliberalizmus kártékony hatásainak leírásával, elemzésével. Tisztánlátása a tényszerűségnek, a folyamatok elemzésének, valamint a tudományos igényű pontosságra törekvésnek köszönhető. Válogatott írásai önmagukért beszélnek.